Korunk egyik legismertebb és legolvasottabb írója, akit a kortársai is csak a legnagyobb borzongatóként, vagy a horror királyaként emlegetnek. Könyvei több mint háromszázmillió példányban jelentek meg világszerte. Egyik kedvenc mondása, amely talán legjobban jellemzi őt: „Szívesen rejtőzünk kitalált szavak mögé, amikor a valódi szavak bántanak bennünket.”

Kép
King a Maine-i Portland városában született 1947-ben. Gyermekkora zilált és nélkülözéssel terhes volt. Alig múlt két éves, amikor apja elhagyta őket, innentől kezdve édesanyja alkalmi munkákból tartotta el mindkettőjüket.
Elég korán, mindössze hétévesen kezdett írással foglalkozni. Nagy hatással voltak rá a gyermekkorában látott sci-fi és fantasy filmek, valamint apjának régi horror és fantasy írásai, melyeket tizenhárom évesen, a padláson talált meg egy dobozba rejtve. Első publikált novellája, a Fiatal sírrabló voltam (I was a Teenage Grave Robber), 1965-ben jelent meg a Comics Review magazinban. Két évvel később megírta Az üvegpadló (The Glass Floor) című művet, melyet a Satrling Mistery Stories közölt.
A középiskola elvégzése után a Maine-i Egyetemen tanult tovább Oronoban. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Tabithával, akivel 1971-ben házasodtak össze. A házasságukból három gyermek született. Az egyetem után Hampden városába költöztek, ahol King angoltanárként helyezkedett el. Habár mindkettőjüknek volt munkája, szűkös körülmények között éltek, így az író egy mosodában vállalt mellékállást. A sok munka mellett azért időről időre sikerült novellákat publikálnia, bár ekkor még nagyon messze állt attól, hogy pusztán az írásból meg tudjon élni. Az egyik ebben az időben született novella Az ötödik negyed (The Fifth Quarter) című írás (az egyetlen műve, mely John Swithen álnéven jelent meg), ami először Cavalier című lapban, majd húsz évvel később, már saját néven a Rémálmok és Lidércek (Nightmares and Dreamscapes) című novelláskötetben jelent meg.
Az áttörést a Carrie című regény hozta meg számára. A történet érdekessége, hogy Kingnek nem tetszett a megírt mű, így a kukába dobta. Felesége azonban megtalálta, és rávette arra, hogy folytassa a munkát. Két évvel ezután (aminek egy részét lakókocsiban kellett tölteniük), a Doubleday kiadó elfogadta a kéziratot, majd nem sokkal később a New American Library négyszázezer dollárért vásárolta meg a szerzői jogokat. A kritikusok szerint a regény King legnagyszerűbb műve, és bár kétségtelen, hogy a rajongók körében megoszlanak a vélemények, tény, hogy az egyik legkifinomultabb írás, semmivel sem elmaradva a többi sikerkönyvtől. A témaválasztás annak idején újszerű volt és érdekes, rengeteg rajongót szerezve a misztikus rémtörténeteknek. Carrie White gimnazista lány, akit egy kemény, bigottan vallásos édesanyával áld meg a sors, ráadásul az iskolában is kiközösítik visszahúzódó
viselkedése és furcsa ruházata miatt.
Kép
Az anya büntetni tud, de nem képes felvilágosítani lányát a havi vérzésről, és ha szükségesnek érzi, a kislányt órákra elzárja egy apró szobácskába, vezeklés gyanánt az elkövetett „bűneiért”. Azonban a lány rendelkezik a telekinézis képességével, így a tudatával képes mozgatni a tárgyakat. A megaláztatás és összezavarodottság hatására a lány kivetkőzik önmagából, és ebből a dühös, pusztításra kész állapotból már nincsen visszaút.
King az a fajta író, aki végletekig ügyel minden részlet pontos és hiteles kidolgozására. Sokat foglalkozik a szereplőkkel, megmutatja gondolataikat, múltjukat, örömüket és bánatukat. Ezt sokszor több tíz oldalon keresztül teszi, mégsem tűnik unalmasnak, vagy felesleges információhalmozásnak. Ennek az oka egyszerű: az a hitelesség, amit képvisel, közel hoz minket a szereplőkhöz, így magunk is bele tudunk bújni a bőrükbe, mert valóban „igazinak” tűnnek. Könyvei nagyrészt Maine államban játszódnak, de akad olyan város is, amely az író által kitalált helyszín (például Castle Rock). Aki több regényt olvasott már tőle, annak könnyen szembetűnnek különböző történeti átfedések, melyek városok és személyek között játszódnak. Mintha ez az egész kis világ valamilyen szinten fizikailag is kapcsolódna egymáshoz, így egy nagy és értelmes egésszé olvasztva azt. Előszeretettel teszi főszereplőkké az írókat, mind például Jack Torrance-t A ragyogásban (The Shining), Paul Sheldont a Tortúrában (Misery), vagy Thad Beaumont a Halálos árnyékban (The Dark Half).
A ragyogásban Jack Torrance, az ihlet nélküli, alkoholista író, gondnoki állást kap a Colorado-hegységben lévő nagy múltú szállodában. A férfi úgy gondolja, itt a nagy lehetőség arra, hogy a pénzkereset mellett újra elkezdjen írni. Feleségével és kisfiával, Dannyvel, még a tél beköszönte előtt beköltöznek ideiglenes otthonukba. Jack azt tervezi, hogy megírja a szálloda történetét, és egyre mélyebben ássa bele magát a nem mindig szép és dicsőséges múltba. Eközben Danny, aki látnoki képességekkel (az úgy nevezett ragyogással) rendelkezik, több furcsa és ijesztő látomást tapasztal a hotel különböző helyein. Rég elfeledett titkok ezek áldozatokról, gyilkosokról, öngyilkosságba menekülő filmsztárokról. Valami nincs rendben a szállodával és Jackkel sem, aki egyre jobban beleőrül alkoholizmusába, az általa írt történetbe, a hely szellemétől vezérelve pedig a családja ellen fordul.

Kép
Thad Beaumont, a Halálos Árnyék főszereplője már egészen fiatal kora óta ír. Azonban a tehetséges fiút, aki tizenegy évesen novellapályázatot nyer, állandó erős fejfájás gyötri. Az orvosok agydaganatra gyanakodnak, de amikor megoperálják a
fejében kifejlett szemet, fogakat találnak, amelyek valaha a meg nem született ikertestvéréhez tartoztak. A sebész a műtét után megtartja magának a szörnyű igazságot és a történések feledésbe merülnek. A következő rész már a felnőtt Thadről szól, aki ikergyermekeivel és feleségével él, saját nevén nem túl sikeres író, viszont George Komor álnéven (az eredeti könyvben George Stark) több horror-bestsellert is publikált. Az idill akkor ér véget, amikor valaki megzsarolja Thadet, hogy fellebbenti a fátylat arról, hogy George Komor és Thad egy és ugyanaz az ember. Ekkor Lizzel, a feleségével úgy döntenek, hogy végképp eltemetik az álnevet. Sőt, hogy az egész hitelesnek tűnjön, még egy sírkövet is állítanak neki a temetőben, a People című lap pedig fotókat közöl a jeles eseményről. A jól megtervezett dologba azonban apró hiba csúszik: George Komor nem akar meghalni! A temetőből kihantolja magát valami, a sáros lábnyomok egészen az országútig tartanak, ahol brutálisan meggyilkolnak egy idős embert. A rendőrségi elemzés kideríti, hogy az ujjlenyomatok Thadhez tartoznak, a gyilkosságsorozat pedig folytatódik. Az író megpróbálja kideríteni az okokat, és eközben rájön a gyermekkorából eltitkolt igazságra. A kérdés csak az, ki hinné el neki, amit állít. Gerorge Komor haldoklik, egyetlen esélye arra, hogy tovább élhessen, ha Thad beleírja őt a következő regényébe. Az író fontolgat egy kompromisszumos megoldást, amikor azonban a családja is veszélybe kerül, eldönti: személyesen száll szembe az árnyékkal.
A Tortúra jelentősen eltér az előbb említett két műtől. Tipikus példája a túlzott emberi hiszékenységnek, mely teljesen elnyomja a gyanakvást. A könyv inkább pszicho-thriller, melyhez nem baj, ha az olvasó kötélidegekkel rendelkezik. A történet kezdetén Paul Sheldon, a sikeres író, úton hazafelé részegen autóbalesetet szenved a hóviharban. Sheldon mindkét lába eltörik, és az életét is kis híján elveszti. A segítség egy volt ápolónő, Annie Wilks személyében érkezik, aki nemcsak megmenti, de a saját házáig vonszolja a sérültet. Az utak járhatatlanok, a nővér pedig befogadja őt a gyógyulás erejéig. A hölgy nem csak szakképzett ápoló, hanem elmondása szerint Sheldon első számú rajongója is. Az idill azonban gyorsan szertefoszlik. Sheldon hamarosan rádöbben, hogy valójában ki is az ő vendéglátója: egy agresszióra hajlamos, világtól elzártan élő, félőrült nő, aki minden áron ki akarja csikarni tőle kedvenc sorozatának folytatását. És a tortúra kezdetét veszi.
King mindig büszke volt rá, hogy Poe és Lovecraft is nagy hatást gyakoroltak műveire. A két nagy íróval egyetemben ő is mestere a rémtörténetnek és az események fokozásának. A névtelen iszonyat, amit elénk tár, azért olyan félelmetes, mert elhisszük, hogy minden, ami a könyvben áll, velünk és szeretteinkkel is megtörténhet. Ez a természetesség az írásainak alapja, és erre a biztos vázra építi fel tökéletesen megírt történeteit. Jó példa erre az AZ (It) és a Borzalmak városa (Salem’s Lot) című regény.
Kép
Az, maga a rém, aki a történelem előtti időkben érkezett a földre. Legtöbbször Krajcáros, a bohóc alakjában mutatkozik, Derry városa alatt lakik, és huszonhét évente feljön a csatornák sötét mélyéről, hogy gyermekeket egyen. Mindent tud róluk és a félelmeikről, így mindig olyan alakban mutatkozik meg, mely mindenkiből a legmélyebb rettegést váltja ki. Egy csapat gyerek próbál meg ellenállni neki, akik kitaszítottságuk által lesznek életre szóló, igaz barátok. Heten vannak. Mindannyiuk találkozik Az-zal, aztán együtt összerakják a kirakótábla elemeit, és rájönnek a lényegre: nekik kell elpusztítaniuk Az-t. Mindenáron meg kell gátolniuk, hogy a szörnyeteg még több kis társukat pusztítsa el. Kiváló tervet dolgoznak ki, és sarokba szorítják Az-t, de megölni nem sikerül őt. Bár majdnem halálosan megsebesítik a lényt, de nem tudják bevinni a végső döfést. Harminc év múlva Az újra felébred, és folytatódik minden tovább, egészen addig, míg a régi barátok, most már felnőttfejjel, visszatérnek Derrybe, és elhatározzák, hogy ezúttal bevégzik azt, amit annak idején félbehagytak. A kérdés, vajon sikerül-e nekik túllépni a felnőttség korlátain, és visszatérni gyermeki önmagukhoz. Ha nem, küldetésük kudarcra van ítélve, és a gyerekeknek soha sem lesz nyugodt álmuk Derryben. Meg kell tenniük mindent azért, hogy kiűzzék a gonoszt a városból, és megszabaduljanak saját démonaiktól.
A Borzalmak Városának helyszíne, Jerusalem’s Lot csendes kisváros. Ben Mears, a sikeres író, visszatér a nagyvárosból, hogy kiírja gyermekkori traumáját: még kisfiú volt, amikor a hegytetőn magasodó Marsten-ház lépcsőjének tetején meglátta, hogy a gengszter, Hubie felakasztotta magát, miután valamilyen oknál fogva kiirtotta a családját. Ezzel csak egy baj van, ez a harmincas években történt, a gyermek Mears pedig jó pár évtizeddel később látta az oszlásnak sem indult testet. Mears elkezdi a munkát, de a városban különös események láncolata indul el. Kutyákat akasztanak, gyermekek tűnnek el, és egy kisfiú, akit Mark Petrie-nek hívnak, a szobaablakában egy nemrég eltemetett osztálytársának vigyorgó arcát pillantja meg. A jelenés bekéredzkedik, de Mark nem enged a kísértésnek, és keresztet fordít a behatoló felé, aminek láttán az füstté válik. Mears, Mark és néhány helyi barát megkezdi a küzdelmet a Marsten-ház titokzatos lakóival szemben.
A cikk a Fiction Kult honlapján is megtalálható