Damien Grove blogja

sci-fi, fantasztikum, Világ, Univerzum

Feedek
Megosztás

ingyenes webstatisztika

 

Múlton át a jövő felé

Zétény a Gellért-hegy tetejéről ereszkedett lefelé egy csapáson. A fiatal férfi hosszú haját hátul varkocsba fonta össze, szikár arcának alsó részét hosszú szakáll takarta el. Szürke kezeslábas burkolta be testét, lábán pedig elnyűtt katonai bakancsot viselt. Zétény mellett Cudar, a hároméves vizsla bandukolt peckesen, felszegett fejjel. Kutya és gazdája lassan, megfontoltan araszolt lefelé a meredélyen a Duna irányába.

A kor, amikor az emberek rohanással és kapkodással töltötték meg életüket, rég eltűnt és megsemmisült – mintha soha nem is létezett volna. A világ vadságba fordult, a hajdani civilizáció emlékeit csak a vidéken mindenfelé elszórt romos épületek hirdették. A múlt a regék misztikus ködébe veszett, melyeket az öregek meséltek esténként a többieknek a tábortűz mellett. Zétény tátott szájjal hallgatta a régmúlt világ történeteit. Ami a kataklizma után mementóként hátra maradt, csak a szemével foghatta fel, nem tudott hozzákötni semmilyen személyes élményt vagy tapasztalatot. Amerre járt, a vidék úgy jelent meg előtte, mint a húsát vesztett test, amelynek csontjait fehérre koptatta az idő. Tovább»

A sziget

Kezdjük egy bevezető okfejtéssel.
A mai kérdésünk a következő: vajon mire lehet képes egy ember? Hozzátéve, hogy gondolkodjunk egy kicsit az árnyékos oldalon. Ha a történelmet nézzük, akkor a válasz az, hogy szinte mindenre: átveri, megöli, megkínozza a fajtársait, sőt, olyanok is akadnak, akik élvezettel teszik ezt. Persze ez egyáltalán nem normális. Így azt gondolhatjuk, hogy ez a dolog csak különlegesen deviáns emberekkel fordulhat elő. De a válasz sajnos nem ilyen egyszerű. Tovább»

Egy letűnt civilizáció nyomában

A teleportáló állomás a reggeli óra ellenére színültig telt a várakozó utasokkal. Sokan közülük meglévő sorszámuk birtokában a belépőkapu előtt ácsorogtak, a többiek pedig a különböző pontokon elhelyezett kényelmes fotelekben pihentek.

A tágas váróteremben majdnem teljes csend honolt. Csupán a klímarendszeren szabályos időközönként átáramló levegő surrogása törte meg a hangtalan némaságot. Úgy tűnt, a jelenlévők különösen ügyelnek arra, hogy még csak véletlenül se zavarják meg a többiek nyugalmát. Tovább»