Damien Grove blogja

sci-fi, fantasztikum, Világ, Univerzum

Feedek
Megosztás

ingyenes webstatisztika

 

Megjelenés a Historium Kiadó új antológiájában

Néhány szűk hónap után új motivációval látott el az élet. (Sokszor nehéz csak úgy a vakvilágba írni, főleg ha az ember alapvetően a civil munkájából tartja el magát és a családját). De azért néha mégis megerőlteti magát az író, ugye. A Histórium kiadó novellapályázatára küldtem be életem első történelemmel foglalkozó írását, és a novella bekerült azon tizenkét mű közé, amelyek megjelennek a kiadó 2013-as Fiatal magyar prózaírók sorozat második kötetében. Egyelőre még szoknom kell a saját nevemet, de azt hiszem, ez elég kellemes feladat ilyenkor. :-)

A részletek: Tovább»

Az űr sohasem felel

Rix fásult szemmel nézett ki a sisak plexijén keresztül a sötét világűrbe. A lehető legközelebb lépett az ablakhoz, és a néhány száz méterrel a hajó mellett lebegő furcsa tárgyat bámulta. Innen úgy tűnt, akár emberkéz is alkothatta volna az ismeretlen valamit, de Rix tudta, hogy ez nem így van. Még egyszer végignézett a kecses, arany testen, majd hirtelen – mint aki ördögöt látott –, elkapta a tekintetét.

Az átkozott! – gondolta. – Mintha vigyorogna. Tovább»

Solitudo (Egyedül az állomáson)

R3 szervizállomás, Külső Űr, négyes szektor
Elektronikus naplóbejegyzés-töredék


Régóta nem számolom a napokat. Nincs értelme. A létezés állapotában vagyok. Eszem, alszom, elvégzem a legfontosabb szükségleteimet, és ha kell, dolgozom.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy mi az a konkrét cél, amiért a Mindenható megteremtett, de az igazat megvallva még nem tudtam rá kielégítő választ találni. Lehet, hogy a sorsom semmivel sem magasztosabb, mint amivel régóta foglalkozom: karbantartó technikus vagyok a Külső Űr, négyes szektorának egyetlen szervizállomásán – keringési pályán a CJ 276e bolygó egyik halott holdja körül. Ha létezik a „legeldugottabb hely” feliratú pont az Univerzum térképén, akkor az éppen itt van… a nagy semmi közepén. Tovább»

Pandorum

Felriadsz. Fogalmad sincsen, ki vagy te és hol vagy egyáltalán. Érzed, hogy folyadék vesz körül. Kinyitod a szemed, és a kívülről beszivárgó villogó fényben meglátod saját acélbörtönöd belsejét. Egy hengerben vagy, amiről nem tudod, mire szolgál. Aztán hirtelen kiengedik a dugót, te pedig kizuhansz a kemény fémlemezzel borított padlóra.
Üdvözöllek az Elysium űrhajó fedélzetén!
Lehámozod magadról az életben tartásodhoz szükséges csöveket, melyek alapján (valamint arról, hogy kellőképpen dideregsz) arra kezdesz gyanakodni, hogy hibernált állapotból ébredtél fel.
Bár neked fogalmad sincs arról, hol vagy, az építők jó előre gondolkodtak azon, hogy a megfelelő információk birtokába juthass. Nem messze a hibernálókapszulád mellett egy szabvány fémlapba sajtolt hasznos tudnivaló néz veled farkasszemet: „A hibernáció mellékhatásaként az alany tapasztalhat időleges emlékezetkiesést”. Sajnos arról nem szól a fáma, hogy mennyi ideig tart ez az állapot, és milyen mélyen érinti az „alanyt”. Tovább»